Szellem el

 2009.05.17. 21:00

Maguk posztmodernek sokat nevetnek.

És álmodtam is, jutott eszembe most, kicsi,könnyed, gyerekesen bizakodó álmot. Anyámmal beszeélek telefonon. -Mama, megkérhetlek valamire? -Naivságomon elneveti magát. -Kisfiam, a kedvedért bármit megteszek. Miről van szó, Nathan? - kérdezi. -Vérfertőzzünk. -Jaj, Nathan - mondja, most is nevetve. -Én egy oszladozó, öreg hulla vagyok. Odalenn a sírban. -Én akkor is szeretnék veled vérfertőzést elkövetni. Te vagy az anyám. Az egyetlen anyám. -Ahogy akarod, kicsikém. - És egyszer csak ott van előttem, de már nem hulla.

Philip Roth: Szellem el
ford. Nemes Anna
Európa, 2009
 

Címkék: roth philip

A bejegyzés trackback címe:

https://jomondatok.blog.hu/api/trackback/id/tr171127441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása