Maguk posztmodernek sokat nevetnek.
És álmodtam is, jutott eszembe most, kicsi,könnyed, gyerekesen bizakodó álmot. Anyámmal beszeélek telefonon. -Mama, megkérhetlek valamire? -Naivságomon elneveti magát. -Kisfiam, a kedvedért bármit megteszek. Miről van szó, Nathan? - kérdezi. -Vérfertőzzünk. -Jaj, Nathan - mondja, most is nevetve. -Én egy oszladozó, öreg hulla vagyok. Odalenn a sírban. -Én akkor is szeretnék veled vérfertőzést elkövetni. Te vagy az anyám. Az egyetlen anyám. -Ahogy akarod, kicsikém. - És egyszer csak ott van előttem, de már nem hulla.
Philip Roth: Szellem el
ford. Nemes Anna
Európa, 2009