Olyan szép itt! Olyan a Vár, mintha egy ősállat inná a Dunát.
(2009:196.)
-És most mondd meg nekem, kérlek szépen, mit szólnál ahhoz, ha egy kétméteres, rókapofájú, csontsovány pasas svájcisapkában, szarszínű munkaköpenyben, szandállal a bütykös lábán, behívatna az irodjáába, leültetne, megkínálna egy szem savanyú cukorkával (semmi mással, mert egy smucig disznó!), aztán fülig érő vigyorral kijelenetné neked, hogy drága ifjú barátom, tudja-e, hogy az ember egy bizonyos mértékig maga is felelős azért, melyik korba születik bele? - kérdezte ünnepélyesen Kornél, bár sejtette a választ.
(246.)
Volt egy közösen választott apjuk, egy öreg és keserű cseh író, Bohumil Hrabal, akitől megtanulták, hogy a hagyományok semmi másra nem jók, mint sírni és röhögni rajtuk.
(249.)
