– Hogy mi? Hogy mi? – kiáltottam, ahogy még ágyamhoz szorított az álom. Aztán fölkeltem, még messze nem voltam tudatában a jelennek, az volt az érzésem, hogy félre kell taszigálnom pár embert, hiszen csak akadályoznak, meg is tettem a szükséges kézmozdulatokat, így jutottam el végre az ablakhoz.

([1953] Cartaphilius, 2000 [ford. Tandori Dezső])

Címkék: kafka franz

A bejegyzés trackback címe:

https://jomondatok.blog.hu/api/trackback/id/tr21011894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.