Milyen könnyen – bár láthatatlanul persze – odaállok a  nemrég még fogoly (szinte felfoghatatlanul sebesen az egyik és a másik hatalom foglya) Örkény mögé, mert az ő szemeivel nézem a szárnyaszegett Lánchidat, azt nézem, amit a valóságban nem láthattam, hiszem…

Címkék: levendel júlia