Olyan gyűlölködő hangon beszélt, hogy azt hittem, így fejezi be mondatát: "...maga hülye!", és talán arra is készült. Ám végül ezzel búcsúzott: "Csöndben csukja be az ajtót maga után!"
- Hát csöndben csuktam be, elhihetik. Gyorsan és csöndben. Annak az emberkének a rendíthetetlen szelleme mély benyomást tett rám. Néha eszembe jut, hogy vajon végül eljutott-e a körmölése révén a szabadságig és a nyugdíjig, vagy abból a gázvilágítású sírból egyenest ama másik, sötét sírba költözött-e át, ahol már senki sem meri háborgatni.
Európa, 2008:26. oldal
Ford. Tótfalusi István