Úgy éreztem, a nap is apámé, nekem semmi közöm hozzá, mert apám házára süt. Olyan voltam, mint a rózsái: valami, ami az övé, nem önmagamé.
(2008:46.)
A nagyi... úgy nézett ki, mint aki sosem fog meghalni. Annyira megöregedett, hogy már szinte felesleges volt meghalnia.
(179.)
A Chinaski-vérvonalat felhigította egy sor olyan paraszt szolga, akik életüket aprópénzre és illuzórikus javakra cserélték.
(248.)
Eszembe jutott, mit mondott Ivan A Karamazov testvérekben: >Ki ne akarná megölni az apját?<
(281.)
Az emberek óvatoskodók és zsarnokok voltak, mint egyformák. És nekem ezekkel a faszcibálókkal kell leélnem az egész életemet, gondoltam magamban. Mindenek volt segglyuka, nemi szerve, szája, hónalja. És csak szartak és pofáztak, és közben olyan szimplák voltak, mint egy kupac lószar. A lányok jól mutattak messziről, ahogy ruhájukon és hajukon átsütött a nap. De ha közelebb mentél hozzájuk és meghallgattad, mi jött ki az agyukból a szájukon át, legszívesebben lyukat ástál volna egy dombba, hogy elbújhass ott egy géppisztollyal.
(318.)
Ha az embernek írógépet adnak, előbb-utóbb író lesz belőle.
(319.)
Az emberek mindig arrl beszéltek, milyen jó szaga is van a friss izzadságnak. Persze, mert valahogy mindig meg kell magyarázniuk. A friss szar jó szagáról sosem beszéltek, pedig semmi sem annyira dicsőséges, mint egy jó sörös szar – mármint akkor, ha az ember előző este megivott 20-25 sört. Egy ilyen sörös szar szaga szétterjed a levegőben, és egy jó másfél óráig ott is marad. Így legalább érezhette az ember, hogy életben van.
(348.)