A félelem és önsajnálat még magzatmázas közös korcsa kimászik a sarokból, te hősleg feléje fordulsz, végülis mártírium B szakot végeztél, itt van, nesze, carotis, jugularis, lehet marcangolni, már készülsz arra, amint két perc múlva az utolsókat bugyborékolod a padlón, a csámpa szörnyeteg viszont lesunyja a szemét és eloldalog melletted, te már Bene Gesserit mantrákat motyogsz a félelemről, ami a kis halál, és ha túlhalad rajtad, majd utána fordulsz, és nézed, amint elmegy, na és mikor utánafordulnál, hogy nézzed, na akkor lendül neki és harap bele teljesen váratlanul a seggedbe.
(egyik bloggerünk posztjából)