Ezekben az órákban szabadult fel a gettó. Onnan jött, akkor tűnt elém Fényes bácsi, Fényes Adolf, a festő. Testben nem is ő volt már, alig volt teste, egy lötyögő télikabát volt, ami csontvázát burkolta, egy fekete télikabát s azon vízízű levesek és híg főzelékek foltjai keveredtek nyál- és orrváladék ráfagyott mocskával, olyan könnyedén odavetve és olyan természetesen ottragadva, mint palettán a színek...
(Az újjászületett Városháza c. cikkből,
ered. megjelent Budapest c. lapban, 1946/2.
In: Az ismeretlen Lestyán,
bev. Buza Péter, 2009)
