…már elég nagy voltam akkor, de még cinikus. (A kéklő pára c. kötetéből)

Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel, mert a könyv láthatlanná tesz. Az olvasó utas előtt még csak halkabban sem beszélnek.Ez nem kupleráj! Itt olyanok nyugszanak, mint Ady Endre meg Jókai Mór! Eriggyetek üzekedni az Új…

Döcögve, köhögve indultok a tengerszint fölé, és azon gondolkodol, hogy kovásztalan kenyérrel lehet-e kovászos uborkát készíteni.  (Bartis Attila: A Lázár apokrifek, Magvető, 2005:19.)

Ki ne tudná, hogy a világ legmélyebb depressziója egy behorpadt olajoshordó tövében található.(Bartis Attila: A Lázár apokrifek, Magvető, 2005:9.)

A világ legöregebb embere igazából nem báró Rackovsky Mór, hanem Groszics Valentin lehetett volna, amennyiben államvédelmi okoból nem lövik főbe húszévesen.(Bartis Attila: A kéklő pára, 2007:106.) Barom! Ha én magát innen kiradírozom, akkor maga úgy meríti ki a szökevény…

Aznap viszont, amint befejezte a csótányirtás, úgy döntött, hogy az oldaltáskájából nem a számlafüzetet veszi elő, hanem a vonalasat.(Bartis Attila: A kéklő pára, 2008:54.)

A némaság percei a legkegyetlenebbek. Így van ez a kihallgatáson, és így van ez a szerelemben is. Temetésen szintén. Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás vasutas-vekkerrel. Éveknek méri a perceket, ezért lehet ilyenkor…

Nem föltétlenül temetőgondnoknak születik az ember, lehet lecsúszni is.(Bartis Attila: Kéklő pára, 2007:24.)