[...] a fordító mindig elvetélt író is, ahogy a fényképész elkallódott festő. (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai I–II, Akadémiai–Helikon, Budapest, 1990, p. 233.) 

...De van az a másik: a rühös magány. Ami kiüt a bőrön, a nézésen, a járáson, a mozdulatokon. Amit mindenki meglát, egy nő, egy gyermek, egy pincér. S elhúzódnak tőle. Veszedelmes ember. A nyájon kívül él. Miért? Szegény, lehet, hogy fertőző; egyedül él. Márai S.,…

In memoriam Márai Sándor(Kassa, 1900. április 11. - San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.)  csak találomra: A gazdag kényszerűen mindig csak a pénz óvszerével közelít az élet örömeihez. (A szegények iskolája, 1933) Gondolkodni nehéz, ezért a legtöbben…