…azzal, hogy könyvmollyá váltam, szerényebb is lettem. Szerettem könyveket olvasni, de nem szerettem beszélgetni róluk másokkal … Az olvasás persze vágyat ébresztett bennem a beszélgetésre, ám ezt a beszélgetést a könyvek folytatták egymással a fejemben. Észrevettem, hogy a könyvek, melyeket valósággal faltam akkoriban, néha sugdolóznak egymás között; a fejem így aztán afféle zenekari árokká vált, melyben a hangszerek egymás hangjára rezonáltak, és rájöttem, ennek a fejemet betöltő muzsikának köszönhetően képes vagyok elvilesni az életemet.
Orhan Pamuk: Az új élet
2009.02.03. 18:34Címkék: orhan pamuk
A bejegyzés trackback címe:
https://jomondatok.blog.hu/api/trackback/id/tr94917253
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.