Egy kerületi kapitányságnak szóló nagyobb jelentés diktálása közben az irodában. A végén lendület helyett megakadtam, és nem telt tőlem más, mint hogy Kaiser gépírókisasszonyra bámuljak, aki szokása szerint nagyon felélénkült, a székét igazgatta, köhögött, az asztalt kopogtatta, és így az egész szoba figyelmét felhívta szerencsétlenségemre. A hiányzó ötletet így most még az is felértékeli, hogy a nő lecsillapodna tőle, és minél becsesebb, annál nehezebb megtalálni. Végre rálelek a „bélyegezni” szóra és a hozzá tartozó mondatra, de még a szájamban reked az egész olyan undorítóan, olyan szégyent keltve, mintha nyers hús volna, belőlem kihasított hús (oly nagy fáradtságomba került). Végre kimondom, de bennem marad a nagy rémület, hogy a költői munkához minden kész bennem, és az ilyen munka mennyeien feloldozna, ténylegesen életre keltene, miközben itt az irodában egy nyomorult aktához kell kiszakítanom egy darab húst ekkora boldogságra képes testemből.

Európa, 2008.