Olyan nyelvet beszélek, amelyet csak én értek meg egyedül, senki más, mint ahogy mindenki csak a saját nyelvét érti meg, és aki azt hiszi, megérti, az tökfilkó vagy sarlatán. Ha komolyan beszélek, nem értik meg, de mindenképp félreértik, a színvonalas szellemességhez, úgy tűnik, nincs recept. Így hát mindenki, függetlenül attól, hogy kicsoda és mit csinál, mindig önmagára utalt rémálom.

Thomas Bernhard: Önéletrajzi írások, Ab Ovo 2007.)