Franz Kafka - Naplók (III.)

 2009.03.10. 17:55

Testem túl hosszú ahhoz képest, hogy milyen gyenge, a legcsekélyebb zsír sincs rajta, hogy egy kis áldásos meleget fejlesszen, óvná a belső tüzet, semmi zsír, amelyből a szellem a kerek egész ártalma nélkül meríthetne napi szükségletén felüli táplálékot. Hogyan is lökhetne vért e lábak teljes hosszába a gyenge szív, amely gyakran szúrt az utóbbi időben. A térdig is épp elég munka, onnantól már csak egy aggastyán erejével nyomkodható valamennyi a hideg alsó lábszárba. Most meg már megint fenn volna rá szükség, várja az ember, miközben a vér odalenn fecsérlődik. A test hosszában minden széthúzódik. Mire is vihetné ez a test, hiszen még ha összepréselnék, se volna talán elég ereje ahhoz, amit el akarok érni.

Európa, 2008.

Címkék: kafka franz

A bejegyzés trackback címe:

https://jomondatok.blog.hu/api/trackback/id/tr51994102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása