Amikor Nicanor atya egy ízben sakktáblával és egy doboz zsetonnal jelent meg a gesztenyefánál, hogy dámázzanak egyet, José Arcadio Buendía azzal utasította vissza, hogy soha nem volt képes felfogni, mi értelme van a küzdelemnek, ha a két ellenfél tökéletesen egyetért az alapelvekben. Nicanor atyának, akinek mindaddig sohasem jutott eszébe, hogy ilyen szemszögből nézze a dámajátékot, örökre elment tőle a kedve.

(Magvető)