Száz év magány (IV.)

 2009.04.08. 20:02

A tömeg egy kis tisztásán a gyerek megpillantott egy keresztbefont karú, térden álló nőt, akit rejtélyes módon elkerültek a golyók. Itt tette le Második José Arcadio, ugyanabban a pillanatban véres arccal bukva a földre, mielőtt még az iszonyú tömeg eltiporta volna a kis tisztást, a térdeplő nőt, az aszályos égbolt magas fényét és az egész kurva világot, amelyben Ursula Iguarának oly sok cukorállatkát sikerült eladnia.

(Magvető)

Címkék: garcía márquez gabriel

A bejegyzés trackback címe:

https://jomondatok.blog.hu/api/trackback/id/tr421054519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása