Fokozatosan világossá vált számmra, hogy a jót a rossztól elválasztó vonal nem az államok, nem az osztályok, nem a pártok között húzódik, hanem ott húzódik valamennyi ember szívében. Ez a vonal nem merev, az évek során ide-oda mozog. Ez a vonal még az olyan emberi szívben is, amelyen eluralkodott a rossz, megőrzi a jó egy parányi hídfőállását. De még a legjobb szívben is jelen van a rossz egy felszámolhatatlan zuga.

Attól fogva megértettem a világ valamennyi vallásának igazságát: a vallások az emberben  (minden emberben) jelenlévő rossz ellen harcolnak. A világból nem lehet teljesen kiűzni a rosszat, de vissza lehet szorítani minden egyes emberben. 

Attól fogva rájöttem a történelem valamennyi forradalmának hazugságára: ezek csak a rossz kortárs képviselőit semmisítik meg, (s minthogy siettükben nem válogatnak a jó képviselőit is) - magát a rosszat - méghozzá megnövesztve - örökségként átveszik.