Mielőtt a víz súlya mélyebbre nyomta volna a papírt, a két hosszanti végénél ujjai közé fogta, de nem feszítette ki teljesen, hagyta, hogy középen egy kicsit megsűllyedjen. A fekete tinta legfelső rétege ekkor már levált a papírról és ott lebegett közvetlenül az íráskép fölött, egy pillanatra még meőrizve a kalligráfiát, mintha a sötét betűket a világosan áttetsző vízbe rajzolták volna.

(Kreatúra / magány)