Egy betegem haláláról akarok írni, aki három évvel túlélte a halálát. Azért élte túl, mert olvasott. Tehát: nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt, ha ugyan ezt életnek lehet nevezni.
(Latzkovits Miklós, Magvető, 2008: 52., Tisztelt Szerkesztőség! c. rész)
Én, kérem, egy novelláért gondolkodás nélkül odaadnám a fél karomat, egy regényért pedig kútba ugranék, függetlenül attól, hogy akár csak egy olvasót is találok-e magamnak. Az utóbbi időben sokat beszélnek arról, hogy az olvasó is író. Tudom, hogy ez régi idea, amit valaha filantróp költők terjesztettek merő szánalomból - ezzel nem is lenne semmi baj -, manapság azonban olvasók légiói böfögik fel naponta ezt a kolosszális marhaságot, pedig még egy tetves szonettet sem raktak össze soha életükben. De kérdem én: kinek a szavait dédelgetjük magunkban reggelente, és kinek a mondataival alszunk el minden este, az íróéval vagy az olvasóéval?
(u.ott 59.)
A “Nagy Bölcsészlázadás” 2013. május 13-án robbant ki Szegeden, Magyarország tündöklő metropoliszában. A Parlament május elején szavazta meg a törvényjavaslatot, miszerint minden magyar bölcsész évente legalább egy szarvasmarhát és két sertést köteles felnevelni saját otthonában, istállók építését azonban nem engedélyezték. Mikor az egyetemek vezetői jelezték, hogy “a humán értelmiség jelentős része napjainkban már hajléktalan, s legjobb esetben is kukákban lakik”, a miniszterelnök haladéktalanul elrendelte a bölcsészkari épületek két-három havonta esedékes bombázását.
(u.ott 101., Laboda, a lázadó c. )
Minthogy a kormányzat 2011-ben beszüntette a konténerváros bombázását, részben mert a bölcsészkérdés egyik lehetséges megoldását ismerte fel benne, részben mert a bombázások túlságosan megviselték a költségvetést, a bölcsészek élete egyre ideálisabbá vált.
(u.ott, 106.)
A kormányzat hiába osztott bontott téglát a lakosság körében (e téglákról hajnalonta nagy mennyiségű harmatot lehet lenyalni, pótlandó a közvízellátás hiányát), hiába osztott speciális bicikliket, hogy mindenki maga termelhessen áramot (pótlandó az áramellátás hiányát), az emberekben a feszültség egyre nőtt.
(u.ott 110.)
