Szeretnék mindenütt elásni valami értékes dolgot, ahol csak boldog voltam, s aztán, ha öreg leszek, és csúnya és nyomorult, visszajöhetek, és kiáshatom, és megint emlékezhetem mindenre.
(Magvető, 1973; 41. old.
ford. Ottlik Géza)
Evelyn Waugh: Utolsó látogatás
2009.02.04. 14:31Címkék: waugh evelyn
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://jomondatok.blog.hu/api/trackback/id/tr5922364
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mr. pharmacist1 2009.02.04. 20:58:06
Kösz, a taget elfelejtettem ;]
Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2009.02.04. 22:19:10
Jó lenne ez a blog, ha nagyságrendekkel ritkábban frissülne (mondjuk hetente egyszer).
Így sajnos teljesen érdektelen. :-(
Így sajnos teljesen érdektelen. :-(
szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.02.04. 23:01:26
@Csöncsön: egyelőre bejáratjuk...
én sem szeretnék naponta többet... egy még belefél/nap, szted?
2 ?
azért meghívunk! :)
én sem szeretnék naponta többet... egy még belefél/nap, szted?
2 ?
azért meghívunk! :)
Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2009.02.05. 17:25:16
@szamárfül:
Köszönöm a meghívást, még gondolkodom. :-)
Ha túl sok a mondat, akkor az olyan, mintha nem is lenne. A való életben is millió mondatba beleütközünk, és átfolynak rajtunk.
Viszont ha több napig ugyanaz a mondat virít előttünk, akkor muszáj elgondolkodnunk rajta.
Egyelőre "játékon kívül" álljon itt egy mondat a Pacsirtából.
"Mindössze annyi történt, hogy kilenc évvel ezelőtt, ismeretségük első évében, egy márciusi estén, illedelemből hozzácsatlakozott a Magyar Király előtt, s a jó időről meg a rossz időről beszélgetve, a Baross kávéházig kísérte, és Pacsirta, a szülei boldog meglepetésére, pár perc késedelemmel érkezett haza a vacsorához, melyet rendszerint nyolc óra tájban szoktak elkölteni."
Köszönöm a meghívást, még gondolkodom. :-)
Ha túl sok a mondat, akkor az olyan, mintha nem is lenne. A való életben is millió mondatba beleütközünk, és átfolynak rajtunk.
Viszont ha több napig ugyanaz a mondat virít előttünk, akkor muszáj elgondolkodnunk rajta.
Egyelőre "játékon kívül" álljon itt egy mondat a Pacsirtából.
"Mindössze annyi történt, hogy kilenc évvel ezelőtt, ismeretségük első évében, egy márciusi estén, illedelemből hozzácsatlakozott a Magyar Király előtt, s a jó időről meg a rossz időről beszélgetve, a Baross kávéházig kísérte, és Pacsirta, a szülei boldog meglepetésére, pár perc késedelemmel érkezett haza a vacsorához, melyet rendszerint nyolc óra tájban szoktak elkölteni."
Mademoiselle · http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/ 2009.02.27. 00:24:19
Szólhattatok volna hogy tik vagytok! Elveszett a meghívom :-(
