A könyvtárosok papok, de a könyvtároslányok nem apácák.

konyvtaros.net

Megöllek - kiabálta, de az orosz termék mindennel képes elbánni, csak csak egy másik orosz termékkel nem.

(Az aranygyűrű, p227. )

Akkor az asszonynak eleredtek a könnyei, megrémült, hogy apa nélkül maradnak a gyerekek, sírt, hogy milyen hülye volt, hogy nem mutatta ki, csak ő azt gondolta, ez magától értetődik, nem kell mondogatni, meg ami egyszer megköttetett, ráadásul az övéké az égben is, hisz templomban volt az esküvő, az már úgy marad örökre, nem gondolta, hogy ezzel még van dolga.

( Egymáshoz tartozók, 239.)

(evocatio blog)

A kasziroslány után kutatott, akinek a múlt héten házasságot ígért.
Ah, most előjött a kedves, cigánypiros zubbonyka volt rajta, és fekete haja féloldalra volt fésülve. Ez a fekete, sűrű, szinte egzotikus hajzat már régen megigézte az öreg hadnagyot. A fehér nyakon gyönge madártollak foglaltak helyet, göndörek, gyöngédek, álomba ringatók, és a mélyen fekvő fekete szemekből balvégzet, öngyilkosság hajnalban, magányos hotelszobában, jajgatva eltöltött, részeg napok és csatába indulás vágya ismeretlen ellenség ellen sugárzott a hadnagyra, aki katonaember létére csupán a bort és a szerelmet vette komolyan az életben.

                                                                    Krúdy Gyula: Éji zene

Ámde a Szerelemnek (és némely makacs férfinak), az a szokása, hogy megáll egy kapunál és azt bámulja, olyan hosszú stációt tart egy állomáson, mintha soha többé nem jönne erre vonat, leül egy karosszékbe és folyton sóhajtozik, mint valami mártír, akivel először esett meg a szerencsétlenség. Pedig vándormadár az idő, jönnek-mennek a rossz és jó évek, a hajszál, amelyre felhurkolni akartuk magunkat, kihull, a köröm, amelynek karmolásától féltünk, megöregszik, a szív, amelynek dobogását holdvilágnál hallgattuk, elcsöndesedik és a kis cipők, amelyek után úgy bolyongtunk, mint a szél jár a falevelek után, sarúkká válnak idő múltával.

                                                          Krúdy Gyula, Aranyidő, előszó

„Baruch (Benedictus) de Spinoza (1632–1677) egyesek szemében Istentől ihletett, világos, mély filozófus, míg mások szemében istentelen, homályos, panteista gondolkodónak számít.”

Filozófia SH Atlasz,
Springer Hungarica, 1993

...És ha valaki rám kiabált volna, hogy 'Vigyázz, mögötted! Fegyver van nála!', akkor valószínűleg csak annyit morogtam volna unottan, hogy húzzon egy számot és várjon a sorára.

Mire visszaértem a kis odúmba a parancsnokságon, leizzadtam magamról a mesterséges  emberborításom java részét, és semmi mást nem kívántam az élettől, csak egy zuhanyt, némi száraz ruhát, majd valakit, aki kétségkívül megérdemli, hogy felaprítsam. 

[Dexter in Design, 2008]
Agave, 2009.
ford. Farkas Veronika

Maguk posztmodernek sokat nevetnek.

És álmodtam is, jutott eszembe most, kicsi,könnyed, gyerekesen bizakodó álmot. Anyámmal beszeélek telefonon. -Mama, megkérhetlek valamire? -Naivságomon elneveti magát. -Kisfiam, a kedvedért bármit megteszek. Miről van szó, Nathan? - kérdezi. -Vérfertőzzünk. -Jaj, Nathan - mondja, most is nevetve. -Én egy oszladozó, öreg hulla vagyok. Odalenn a sírban. -Én akkor is szeretnék veled vérfertőzést elkövetni. Te vagy az anyám. Az egyetlen anyám. -Ahogy akarod, kicsikém. - És egyszer csak ott van előttem, de már nem hulla.

Philip Roth: Szellem el
ford. Nemes Anna
Európa, 2009
 

Csak állt, gyűrött hullámokban lihegte körbe a hőség.

in Mozart és a kaméleonok

A Nagykörút olyan üres volt, mint egy fürdőkád.

Egy fogadó lelkivilága c.,
kötetcímadó elb.
 

Ezekben az órákban szabadult fel a gettó. Onnan jött, akkor tűnt elém Fényes bácsi, Fényes Adolf, a festő. Testben nem is ő volt már, alig volt teste, egy lötyögő télikabát volt, ami csontvázát burkolta, egy fekete télikabát s azon vízízű levesek és híg főzelékek foltjai keveredtek nyál- és orrváladék ráfagyott mocskával, olyan könnyedén odavetve és olyan természetesen ottragadva, mint palettán a színek...

(Az újjászületett Városháza c. cikkből,
ered. megjelent Budapest c. lapban, 1946/2.
In: Az ismeretlen Lestyán,
bev. Buza Péter, 2009)

A társadalom akár meg is adhatja magát.

Mp3-akat hallgatott, (...) miközben egy gumicukros zacskóból majszolt. Megpróbálta megválaszolni az örök rejtélyt, miszerint van-e különbség a fehér, a piros és a zöld cukor íze között.

...a bűnözés nem más, mint a piacgazdaság esszenciája.

Park kiadó, 2009

 Ha minden felelősséget rád ruháznak, kihasználhatod a pillanatot, hogy agyonszorulj a felelősség alatt, de csak próbáld meg, észreveszed, hogy semmit se ruháztak rád, hanem hogy ez a felelősség te magad vagy.

 A régi vicc: nem ereszted a világot, aztán panaszkodsz, hogy a világ nem ereszt.

 A pszichológia: tükörírás olvasása, vagyis fáradságos dolog, és ami az örökké rendjén való eredményt illeti, eredményes, de hát valójában nem történik semmi.

 A halálban az a rettenetes, hogy a vég valódi fájdalmát elhozza ugyan, de a véget nem.

 A halálban az a legrettenetesebb, hogy egy színleges vég valódi fájdalmat okoz.

([1953] Cartaphilius, 2000 [ford. Tandori Dezső])

Ez csoportosulás, mondta a rendőr. Vagy azonnnal feloszlanak, vagy hivatalból eljár. (...) Daguerre felszólította a rendőrt, hogy menjen ki a képből.

Az ember akkor házasodik meg, ha semmilyen lényeges célja nincs az életben.
(Humboldt)

Daniel Kehlmann
Európa, 2006

A tömeg egy kis tisztásán a gyerek megpillantott egy keresztbefont karú, térden álló nőt, akit rejtélyes módon elkerültek a golyók. Itt tette le Második José Arcadio, ugyanabban a pillanatban véres arccal bukva a földre, mielőtt még az iszonyú tömeg eltiporta volna a kis tisztást, a térdeplő nőt, az aszályos égbolt magas fényét és az egész kurva világot, amelyben Ursula Iguarának oly sok cukorállatkát sikerült eladnia.

(Magvető)

Ember se volt még de a háború már akkor itt várta a Földön.

Véres délkörök avagy Vörös alkony a nyugati égen
ford. Bart I., Magvető 2009

...milyen kár, hogy nem csontosak a falloszok!, akkor ez a tömegsír se lenne ennyire elviselhetetlen!

Kisujjak
Magvető 2008:53.
ford. Karácsony Zsolt

..olyan vénasszony vót az, hogy egész nap almák meg bukták röpködtek a keziből...

...az esperes úr meghajolt előttem és azt mondta:
-A gömbölyű női térd a Szentlélek másik neve.

-Mondom, Boda, le akarom vágatni a hajam, olyanra, mint Josefin Bakeré. (...)
- Ezt a darab Osztrák-Magyar Monarchiát? (...) Ezt a hajat levágni, az olyan, mintha az áldozáson kiköpném a szentelt ostyát!

 Európa, 2006
ford. Hap Béla
[Postřižiny]

Újév napjának hajnalán az őrség ifjú kapitánya a szép Remedios közönyétől eszét vesztve, holtan esett össze a lány ablaka alatt.

(Magvető)

A nagymama napjai meg voltak számlálva, mint tojások a kamrában. Össze volt hajtogatva már az öregasszony, mint egy bírósági kék papiros, amelyben az ítéletet közlik a delikvenssel.

                                  (Krúdy Gyula: Bukfenc, 11. fejezet)

 Az igazi út egy kötélen vezet, melyet nem a magasba, hanem közvetlenül a föld színe fölé feszítettek ki. Mintha arra szolgálna inkább, hogy elbotoljunk benne, nem hogy járjunk.

 Don Quijote balsorsa nem a képzelete, hanem Sancho Panza.

Rejtek számtalan akad, menekvés csak egy, de a menekvés lehetősége – ugyanannyi, ahány a rejtek.

 Van cél, de nincs út: amit útnak nevezünk, az a tétovázás.

 Aki keres, nem talál, de aki nem keres, azt megtalálják.

([1953] Cartaphilius, 2000 [ford. Tandori Dezső])

Nőtt egy picit, vagy legalábbis nagyobbnak látjuk, de hogy csak a bundája, szőre-e, vagy maga a kutya, azt ki tudja.

Szily_L. idézi a Gy.F.-blogból

- Mégiscsak személyiségnek kellett lennie ennek a de Barrel-nek valamilyen értelemben, legalábbis a szó egy bizonyos értelmében. Aki egy évtized legnagyobb pénzügyi katasztrófáját képes előidézni a gazdasági szférában, az aligha lehet egy abszolút senki.

Marlow a fejét rázta.

- Jel volt csupán, baljós előjel. Benne magában nem volt semmi. Az idő tájt a Takarék szó vette át a vezetést. Tudja jól, milyen hatalom a szó. Hány időszakot élünk át, amelyben hol ez, hol az a szó volt a varázsige: egyszer a fejlődés, másszor a verseny, ismét másszor az oktatás vagy a tisztesség, aztán a hatékonység vagy éppenséggel a szentség! A kor jelszava. Akkoriban épp a Takarék harsogott mindenfelé, az utcákon karöltve járt az igazságossággal, nemzeti hívószavaink elmaradhatatlan társával és támogatójával, és megszólította ez embereket, mélyen a szemükbe nézve.

                      (Európa, 2008:92.
ford. Tótfalusi István)

Klíma pedig már régen nem hitt a feleségének, amikor az úgy tett, mintha megbízna benne.

-Barátaim, kóstolják meg ezt a bort. Érezni fogják benne a múlt édes zamatát. Úgy ízleljék, mintha hosszú velőscsontból egy rég elfelejtett nyarat szopogatnának ki.

 (Európa, 2003
ford. Bába Iván)

-Ha valaki háromszor olvasta A nagy Gatsbyt, az feltétlenül a barátom.

-...Balzac, Dante, Dickens, J. Conrad.
-Nem épp divatos írók.
-Pont ezért olvasom őket. Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy gondolkodnék, mint ők.

-Valahogy olyan furcsa a beszédmodorod. Csak nem azt a srácot utánzod a Zabhegyezőből?

-A temetés gyerekjáték. Mi már hozzászoktunk. Fekete kimonót veszel fel, és ülsz ott alázatos kifejezéssel, a rokonok meg mindent elintéznek. A nagybácsik, a szomszédok. Megveszik a szakét, szusit hoznak, vígasztaló szavakat mondanak, sírnak, szétosztják az emléktárgyakat. Gyerekjáték. Mint egy piknik. A mindennapos, fárasztó betegápoláshoz képest tiszta piknik!

Geopen, 2008
ford. Erdős György 

A hatalom mámorát az émelygés rohamai követték. Hogy kiűzze magából a hideget, főbe lövette a fiatal tisztet, aki Teofilo Vargas meggyilkolását javasolta. Még ki sem mondta, sőt ki sem gondolta a parancsait, már végre is hajtották őket, és mindig sokkal messzebbre mentek, mint ameddig ő maga elmerészkedett volna. Mérhetetlen hatalmának magányában bolyongva, már-már egészen irányt vesztett.

(Magvető)