A félelem és önsajnálat még magzatmázas közös korcsa kimászik a sarokból, te hősleg feléje fordulsz, végülis mártírium B szakot végeztél, itt van, nesze, carotis, jugularis, lehet marcangolni, már készülsz arra, amint két perc múlva az utolsókat bugyborékolod a padlón, a csámpa szörnyeteg viszont lesunyja a szemét és eloldalog melletted, te már Bene Gesserit mantrákat motyogsz a félelemről, ami a kis halál, és ha túlhalad rajtad, majd utána fordulsz, és nézed, amint elmegy, na és mikor utánafordulnál, hogy nézzed, na akkor lendül neki és harap bele teljesen váratlanul a seggedbe.

(egyik bloggerünk posztjából)

Olyan gyűlölködő hangon beszélt, hogy azt hittem, így fejezi be mondatát: "...maga hülye!", és talán arra is készült. Ám végül ezzel búcsúzott: "Csöndben csukja be az ajtót maga után!"

- Hát csöndben csuktam be, elhihetik. Gyorsan és csöndben. Annak az emberkének a rendíthetetlen szelleme mély benyomást tett rám. Néha eszembe jut, hogy vajon végül eljutott-e a körmölése révén a szabadságig és a nyugdíjig, vagy abból a gázvilágítású sírból egyenest ama másik, sötét sírba költözött-e át, ahol már senki sem meri háborgatni.

Európa, 2008:26. oldal
Ford. Tótfalusi István

"Feltétlenül látnom kellett nagynénémet, az egyetlen élő rokonomat, aki haragott tartott volt apámmal, amíg csak élt szegény, valami ostobaság miatt, ami öt szót se érdemelt volna. Őt az illendőség kedvéért látogattam néha; később, amikor meghalt, rám hagyta a pénzét."

                                    (Európa, 2008)

Egész életemben nem történt velem olyan, amit tortára lehetne írni.

(Jack Mosley nyomozó, IN 16 Blocks)

Az ember mindenképp hibás egy kicsit.

De hiszen mindenki tudja, az élet nem éri meg, hogy végigéljük.

(Camus, 1942)

– Hogy mi? Hogy mi? – kiáltottam, ahogy még ágyamhoz szorított az álom. Aztán fölkeltem, még messze nem voltam tudatában a jelennek, az volt az érzésem, hogy félre kell taszigálnom pár embert, hiszen csak akadályoznak, meg is tettem a szükséges kézmozdulatokat, így jutottam el végre az ablakhoz.

([1953] Cartaphilius, 2000 [ford. Tandori Dezső])

Minél pofátlanabb vagy, annál normálisabbnak fognak tartani. Ha valaki elég pofátlan, annak majdnem mindent szabad, sőt mindent szabad, a többség támogatni fogja, márpedig a többség dönti el, ki őrült és ki nem.

(Céline, 1932)

A ski­zof­ré­nia nem ott kez­dő­dik, ami­kor va­la­ki­ben töb­ben lak­nak, ha­nem amikor szét­köl­töz­tek már.

(A Bróm-robbanás
evocatio)

Amikor Nicanor atya egy ízben sakktáblával és egy doboz zsetonnal jelent meg a gesztenyefánál, hogy dámázzanak egyet, José Arcadio Buendía azzal utasította vissza, hogy soha nem volt képes felfogni, mi értelme van a küzdelemnek, ha a két ellenfél tökéletesen egyetért az alapelvekben. Nicanor atyának, akinek mindaddig sohasem jutott eszébe, hogy ilyen szemszögből nézze a dámajátékot, örökre elment tőle a kedve.

(Magvető)

Minden ember egy szobát hordoz magában. Ezt a tényt akár hallás után is megállapíthatjuk. Ha valaki sietősen halad, s odafülelünk, éjszaka például, mikor körös-körül teljes a csend, hallani, mondjuk, egy lazán fölerősített falitükör kis verdesését.

([1953] Cartaphilius, 2000 [ford. Tandori Dezső])

Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel, mert a könyv láthatlanná tesz. Az olvasó utas előtt még csak halkabban sem beszélnek.

Ez nem kupleráj! Itt olyanok nyugszanak, mint Ady Endre meg Jókai Mór! Eriggyetek üzekedni az Új Köztemetőbe!

...és egy Sirály-bemutató után úgy eljátszotta az orgazmust  egy kibérelt vendéglő ruhatárában, mint ha tíz éve nem látott volna faszt.

Magvető, 2001

Seniki sem tér vissza a halottak közül, senki sem jött sírás nélkül a világra, senki sem kérdezi meg az embert, hogy be akar-e jönni, és azt sem, hogy ki akar-e menni.

(Kierkegaard, 1843)

Testem túl hosszú ahhoz képest, hogy milyen gyenge, a legcsekélyebb zsír sincs rajta, hogy egy kis áldásos meleget fejlesszen, óvná a belső tüzet, semmi zsír, amelyből a szellem a kerek egész ártalma nélkül meríthetne napi szükségletén felüli táplálékot. Hogyan is lökhetne vért e lábak teljes hosszába a gyenge szív, amely gyakran szúrt az utóbbi időben. A térdig is épp elég munka, onnantól már csak egy aggastyán erejével nyomkodható valamennyi a hideg alsó lábszárba. Most meg már megint fenn volna rá szükség, várja az ember, miközben a vér odalenn fecsérlődik. A test hosszában minden széthúzódik. Mire is vihetné ez a test, hiszen még ha összepréselnék, se volna talán elég ereje ahhoz, amit el akarok érni.

Európa, 2008.

A szavaknak jelentésük van, ennyit még az apám is tudott, noha összesen hét osztályt járt. Két tárgyat tartott a kocsmájában, amelyek segítettek elsimítani a nézeteltéséréseket a vendégei között: egy bikacsököt és egy szótárt.

-Mintha már láttam volna. Nem maga a szerző?

(Európa, 2003
ford. Sóvágó Katalin)

A szociális háló szükséges, de kárt okoz, ha függőágy lesz belőle.

Sir Keith Joseph, brit konzi
itt idézik

Tudod, a sakk németül »Schack«, majdnem ugyanaz, mint a »csata« szavunk. Miller meg a többiek úgy gondolnak a sakkra, mint csatára. Pedig a sakk nem csata, hanem csábítás. A királynő megpróbálja elcsábítani a királyt, előcsalogatja, sebezhetővé teszi. Akkor szép a játék, ha így játsszák, és igazából senki nem nyer vagy veszít. A titok a sakk-matt fogalmában rejlik. Az párosodást jelent, nem ölést vagy foglyul ejtést: erről van szó. Ha így gondolsz a játékra, akkor a sakk könnyű és jó mulatság.

(Európa, 1989
ford. Szilágyi Tibor)

És minden reggel merevedéssel ébredt, akár Goethe.

Mondatokat fogalmazni - az ember életében minden bizonnyal ez a legfontosabb és legnemesebb cselekedet. Van, aki nyolcvan, kilncven évet is megér anélkül, hogy egyetlen mondatot létrehozna.

Ha érteném Lisztet, talán volna valami fontos mondanivalóm a gyülekezetemnek.

Ezen a környéken, jegyezte meg Bertil, ősidők óta készítünk tüdőkását, mert jobb nem jut az eszünkbe.

(Széphalom Kvműhely, 2003
ford. Jávorszky Béla)

A természet nem ismer értékkülönbségeket. Mindig csak emberek vannak, a maguk gyengeségeivel és a maguk testi és lelki mocskával minden áldott nap. Mindegy, hogy valaki a légkalapácsával, vagy az íróasztalnál vész bele a kétségbeesésbe. Csak a teóriák csorbítják azt, ami oly világos, a filozófiák és a tudományok együttesen, amelyek használhatatlan felismeréseikkel a világosság útjába állnak.

(Önéletrajzi írások,
Ab Ovo, 2007)

[A metafizikai] világ létezését akármilyen helytálló módon bizonyíthatnánk is, e világ ismerete a lehető legközömbösebb ismeret volna: még közömbösebb, mint a vihar által fenyegetett hajós számára a víz kémiai elemzésének ismerete.

(1878)

"Az olyan világban, amelyikbe Michael Jackson belefér, bármi lehetséges."

Ma reggel hosszú idő után megint örömmel képzelem el a szívemben megforgatott kést.

Európa, 2008

Az idő áll, a golyó halálra izgulja magát a pisztolycsőben.

P. Sz., 2008:5.

A cukor egy fehér anyag, ami a kávénak rossz ízt ad, ha elfelejtik beletenni.

(1998)

Nincs rossz verseskötet

(itt idézi Mallarmét Petőcz András)

...De van az a másik: a rühös magány. Ami kiüt a bőrön, a nézésen, a járáson, a mozdulatokon. Amit mindenki meglát, egy nő, egy gyermek, egy pincér. S elhúzódnak tőle. Veszedelmes ember. A nyájon kívül él. Miért? Szegény, lehet, hogy fertőző; egyedül él.

 Márai S., 1928